Kökény Norbert vagyok, közgazdász, adótanácsadó, IFRS mérlegképes könyvelő. Pénzügyi szolgáltató cégemet 1997-ben alapítottam feleségemmel, azaz már több, mint 20 éve foglalkozom hivatásszerűen is pénzügyi szolgáltatással. Multinacionális vállalatnál itthon és külföldön, kereskedelmi banknál, értékpapír-forgalmazónál, az egyik legnagyobb könyvvizsgálócégnél sajátíthattam el a tágan értelmezett pénzügyi szakma gyakorlati alkalmazását, legtöbbet, több mint 10 évet, az operatív gazdasági irányítás területén töltöttem el. A könyvelés, a számvitel ismerete majd szeretete szerencsémre jött magától (az egyetemen számvitel szakirányon végeztem), ez bizony helyzetelőnyt jelentett: soha nem kellett külsős könyvelőre bíznom magam. Ennek ellenére külön köszönet illeti meg évtizedes könyvelőbarátaimat (Zoli és Misi „Papa”) akik mindig megosztották/megosztják velem véleményüket egy-egy nehezebb jogértelmezési kérdésben, adótanácsadó barátaimat, akik NAV-os szemszögből is megvilágítanak helyzeteket. Ebben a szakmában a csapatmunka, a kollégák támogatása különösen nagy jelentőségű. Tudomásul kell vennünk, hogy olyan átfogó és sokrétű tudásanyaggal kell rendelkeznünk, hogy szinte lehetetlen a változó jogszabályi környezetnek mindenben naprakészen megfelelnünk, annak ellenére, hogy a szakmai továbbképzések nekünk is éves szinten kötelezőek. De hát az oktató cégeknek is meg kell élniük valamiből, hát ez van…
Mindebből Ön, tisztelt Partnerünk, természetesen csak azt kell, hogy érzékelje, hogy a könyvelője mindig naprakész legyen és tudja, hogy mennyi pénze is van a kasszában. Mi ezen (is) dolgozunk: menedzseljük a pénzügyi kimutatásait, Ön pedig menedzselheti vállalkozását.
Azonban szeretnék egy tévhitet eloszlatni, vagy legalábbis kihangsúlyozni. Sajnos nem ritkán találkozom olyan véleménnyel, hogy pl. „Rossz a könyvelőm, mert túl sok áfát kell befizetnem! Oldja meg!” A könyvelő ezt nem oldhatja meg, ez a szakma nem erről szól! A könyvelő tájékoztat, javasol, ki- és bejár a kiskapukon, még néha vért is izzad, de áfát (adót) nem tud eltüntetni, pontosabban számlát nem tud rajzolni. Azt csak a politika tud és a számlagyár. Mindkettő más oldalakon található.
A könyvelő/adótanácsadó mai szóhasználattal „csak” adóoptimalizál, azaz a hatályos törvényi kereteken belül a lehető legkisebb adóráfordításra tesz javaslatot, erre vállal felelősséget, a Megbízó pedig dönt.
Kérem tisztelt Vállalkozó partnereimet, hogy ne várjanak el könyvelőjüktől olyan feladatokat, funkciókat, amelyeket adott esetben a pénzügyi vezetőjüktől várnak el. A mi óradíjainkba nagyon sok minden belefér, de nem minden. Véleményem szerint ebből a túlzott elvárásból származnak a könyvelők és megbízóik közötti konfliktusok jelentős része. Ezt célszerű már az üzleti kapcsolat elején tisztázni, erre tettem most kísérletet. Arról az esetről nem beszélek, amikor a tisztelt ügyfél már az elején csak kidobott pénznek tekinti a könyvelőre költött pénzt, ezért a végén nem is fizet a szolgáltatásért. Ezt a kockázatot mi könyvelők úgy próbáljuk meg minimalizálni, hogy a ki nem fizetett hónapok számát maximáljuk majd egyoldalúan szerződést bontunk. Mi mindenképpen veszítünk, az ügyfél nem nyer semmit. Megéri? Szerintem nem, a munkát valakinek el kell végezni.
Amennyiben az olvasásban eljutott eddig a pontig akkor már csak egy lépés van előre (és nem hátra !): amennyiben vállalkozásával kapcsolatban felmerültek olyan adózási, számviteli, vállalatirányítási kérdések, amelyekre még nem találta meg a választ, vagy nem olyat, amelyet keresett, akkor küldje el a kérdését nekem is. Egy kérdés még nem kerül semmibe, legfeljebb beszélgetünk egy jót. A munka csak az után kezdődik. Ha Ön is úgy gondolja.
Addig, amíg gondolkodik mi is legyen az a kérdés, én is felteszek Önnek, Önöknek egyet. Csak a játék kedvéért:
“JÁTÉK”
A történet:
Valami szerencsétlen okokból kifolyólag teljesen üres a pénztárcája, de mindenképpen meg kell, hogy vegyen egy eszközt, amely alkalmi vétel, akciós, csak ma, csak ott, csak akkor. Az ára kereken 100 euro. Két barátjától sikerült kölcsön kérnie 50 – 50 eurót, azaz összesen 100 euróval a kezében sikerül megvennie az eszközt is. Sőt, mivel készpénzzel fizetett, az eladó további három euró engedményt adott az árból, így az eszköz végül csak 97 euróba került, a visszajáró három egyeurós ott csörgött a zsebében. Abból egyet-egyet visszaadott a barátainak, tehát a tartozása máris csak 49+49=98 euro. Egy euró ott lapul még mindig a zsebében, tehát: 98+1=99 euro. De akkor hová is tűnt el 1 euró a kezdeti 100-ból?
Akinek megvan a megoldás, küldje el nekem! (kokeny.norbert@taxexpress.hu) És mit kap, aki visszaküldi ? Semmit. Akinek nincs meg a megoldás, az is írhat nekem, szívesen segítek eligazodni a számok tengerében.
A következő területeken feltétlenül számítok a megkeresésére: